Mi a boldogság?

                                                                       

A pillanat harmóniájában feloldott érzelmek, biokémiai reakciók a testben. Életünk olyan szerves része, mint az életösztön, a fáj­­dalom, az emlékezés és felejtés. A boldogság az elégedettség túl­­kapása, ami a pszichológiában viszonyításon alapul. Ha hangulatunk tükrében egy velünk azonos társadalmi szinten lévő, de nálunk hátrányosabb pozí­ció­­ban időző emberhez hasonlítjuk magunkat, a legtöbb esetben elé­­gedettséget, megnyugvást érzünk. Érdekes módon a nálunk jóval alacsonyabb vagy magasabb társadalmi réteghez nem is igen mérjük magunkat, nem érzünk semmit. Biológiai szempontból a boldogságot úgy határozzák meg, mint azt a pillanatot, amikor az agyban endorfin szabadul fel, ami euforikus érzést kelt és csökkenti a fájdalmat. Saját életét könnyíti meg az, aki elhiszi, elfogadja, amit elődeink ránk hagyományoztak a profetikus üzeneteikben, szent szövegeikben, illetve szájhagyomány útján és a naptárrendszerek kódjaiba rejtve: „És az ige testet ölt.” Aki vallásos, az isteni te­­remtést olvassa csak ki e bibliai tanításból, pedig sokkal többet üzen. Azt akarja tudatni a később születőkkel, az utókorral, hogy a gondolattal teremteni lehet. Befolyásolni a környező világunkat, de leginkább saját ma­­gunkat. A gondolat materializálódik.A negatív gondolatok, ne­­­­gatív eseményeket szülnek, a pozitív gondolatok „bevonzzák a jót” az ember életébe. Aki meg­tanulja uralni a gondolatait, az uralni tudja a jövőjét is. És ehhez nem kell sámánnak lenni, elég csak hinni a csodákban.